Adatközvetítés fénnyel

Egy újonnan bemutatott izzó Wi-Fi mellőzése mellett képes vezeték nélküli internetkapcsolat létesítésére.

Fényen keresztüli adatközvetítésre képes izzót mutatott be egy Signify nevű, okos elektronikával foglalkozó cég. A Trulifi elnevezésű fejlesztés mögött meghúzódó technológiát Li-Fi-nek hívják, és akár 150 Mbps sávszélességű internetkapcsolatot is biztosíthat az aktuális informatikai eszközünk számára.

A jelfogadáshoz egy adó-vevőre és egy USB kulcsra van szükség.

Forrás: Signify

A módszer előnye, hogy nem kell különböző készülékek tömkelegének egyazon rádiófrekvencia-spektrumon osztoznia, ami ugye például irodákban komoly fegyvertény lehet.

Ami azt illeti, a Li-Fi technológia már 2011 óta valóság, a feltalálója Harald Haas azt jósolta, hogy a jövőben mindenhol ilyen izzókkal fognak világítani. A rendszer azonban nem terjedt el, méghozzá többek között azért, mert pusztán némi árnyékkal könnyen ellehetetleníthető. Már pedig éppen ebből a „hiányosságból” akár előnyt is lehetne kovácsolni, mivel így az izzó biztonsági alkalmazásokhoz kifejezetten hasznosnak is bizonyulhat.

Forrás: gyartastrend

Miért köszönünk hallóval a telefonba?

Magától értetődő dolog, hogy ha az ember felveszi a telefont, úgy fog beleköszönni, hogy halló – vagy legalábbis nem fog meglepődni, ha a vonal másik végéről ezt a szót hallja. Magyar füllel még logikusnak is tűnik, hogy hallózunk,  mert hát benne van, hogy hall, meg hasonlít arra, hogy hallom, de valójában egészen máshonnan eredeztethető, az elterjedését pedig Thomas Edisonnak kell megköszönni.

Bell kontra Edison

Az egész történet 1876-ban kezdődött, amikor Alexander Graham Bell megépítette az első rendesen használható telefont, két évvel később pedig az akkoriban Thomas Edisonnal dolgozó Puskás Tivadar ötlete alapján a connecticuti New Havenben az első kereskedelmi telefonközpont is létrejött. Ezt aztán több másik követte – az első budapesti telefonközpontot például 1881. május 1-jén helyezték üzembe –, a technológia terjedésével pedig felmerült a kérdés, hogy mit kéne mondani a telefonba, hogy kiderüljön, létrejött-e a hívás.

Alexander Graham Bell

Alexander Graham BellFotó: Historical / Getty Images Hungary

Bellnek erről volt saját elképzelése, és azóta is sajnálhatjuk, hogy a kezdeti lelkesedés ellenére végül nem ez maradt meg a köztudatban, ugyanis a telefon atyja a tengerészektől kölcsönvett 

Ahoyt, illetve egészen pontosan az ebből eredő ahoy-hoyt támogatta.


Ennél voltak bonyolultabb változatok is, de akkoriban annyira zajos volt a telefonos kommunikáció, hogy még a rövid kifejezéseket is csak üvöltve lehetett áterőszakolni a vonal túlsó végére. Ennek fényében nem meglepő, hogy eleinte lelkes kalózokhoz hasonlóan ahoyozott az a néhány ember, akinek volt telefonja.

Az ahoy amúgy azért is logikus volt, mert számos bizonyítéka van annak, hogy a közbeszédben is használták köszönésként. Már a 14. században is használták a szó elődjének számító “hoy!” kifejezést az állatok terelésénél, eredetét tekintve pedig

  • vannak, akik szerint a holland “hoi” szóból ered, ami nagyjából annyit tesz, hogy helló,
  • mások arra esküsznek, hogy a cseh “ahoj”, vagyis “szia” volt a szó atyja,
  • megint mások szerint meg az óészaki nyelv “heill” szavának alakulása vezetett idáig.

Ez persze a téma szempontjából kevésbé fontos, az ahoy ugyanis hamar kikopott a legtöbb angol nyelvet beszélő országban, miután Edison 1877-ben írt egy levelet a pittsburghi Központi Körzeti és Nyomtatott Távirati Társaság elnökének. A feltaláló ebben elsőként javasolta a “hello” szót a beköszönéshez, mert szerinte ezt 10-20 láb távolságból is hallani lehet.

Edison ezzel egy csapásra tönkretette a kalózos álmot – később meg mondjuk évtizedekre vetette vissza az elektromosság fejlődését, úgyhogy végülis nem ez volt a legrosszabb dolog, amit csinált –, mert a hello nagyon hamar elterjedt. Sokan magát a szó megalkotását is Edisonnak tulajdonítják, de még köszönésként sem ő volt az első, aki alkalmazta.

Ebben a formában először a The Sketches and Eccentricities of Col. Davey Crockett című 1833-as műben jelent meg, a korabeli irodalom alapján pedig az is kijelenthető, hogy az 1860-as években a hello már népszerű köszönés volt. Az ahoyhoz hasonlóan egyébként a hello eredete sem teljesen tiszta:

  • a legtöbb etimológus szerint az angol “hullo” vagy “hallo” szóból származhat, melyeknek közös elődje volt a “hollo” kifejezés, amit arra használtak, hogy valamire felhívják a figyelmet,
  • de van egy kevésbé népszerű elmélet is, mely szerint az óangol “hál béo þu” kifejezésből eredhet, ami lényegében azt jelenti, hogy jó egészséget.

Az ahoy-hoy egyébként nem tűnt el teljesen, sőt, az elmúlt pár évtizedben megint népszerűbb lett, mert a Simpson családból ismert Mr. Burns konzekvensen így veszi fel a telefont.

Hallod?

A magyar köztudatban él egy ettől egészen eltérő, Puskás Tivadarra felhúzott elmélet is, ami szerint a magyarban használatos “halló” és az angolban használt “hello” is a “hallani” igéből származnak. Ennek a teóriának több változata van, de a legtöbb megegyezik abban, hogy a magyar feltaláló által használt “hallom” szó tetszett meg Edisonnak, és így terjedt el végül a halló.

Ez ugyanakkor annak fényében nem tűnik valószínűnek, hogy a “hallom” esetében a szó első szótagjára kerül a hangsúly, míg a hallónál pont a szó végét nyújtja el az ember, így gyakorlatilag lehetetlen élő szóban összekeverni őket.

A félreértés valószínűleg abból ered, hogy Magyarországon a telefon megjelenésével szinte azonnal kizárólagossá vált az egyébként a németektől átvett “halló”, és a “hallani” igéhez való hasonlóság rá is segített az elterjedésére. Ennek ellenére több mint valószínű, hogy a halló a német nyelven keresztül az angol hellóból érkezett a magyar nyelvbe.

Forrás: Ma is tanultam valamit

Fejlesztői versenyt hirdet Magyarországon az Airbus

Hazai készenléti szervek által használt appok fejlesztésére hirdet versenyt az Airbus DS SLC. A tét 1500 dollár csapatonként és a piacra lépés lehetősége.

A Critical App Challenge versenyt meghirdető Airbus DS SLC magyarországi fióktelepe olyan, a készenléti szervek által használt, speciális titkosítású kommunikációs eszközökön is elérhető praktikus alkalmazásokat vár a nevezőktől, amelyek egyszerűsíti például a rendőrök, tűzoltók vagy mentők munkáját, növelik a hatékonyságukat és megfelelnek a polgárok biztonságáért dolgozó szervek követelményeinek. A verseny során a jelentkezőknek a a nemzetközi kiállításokon díjnyertes Tactilon Dabat eszközre le is kell fejleszteniük a béta verziót. A verseny szakmai támogatója a fejlesztői versenyek szervezésében kiemelkedő tapasztalattal rendelkező Tech Embassy, amely nemrég Európa legnagyobb hackatonját, a 48 órás kihívást jelentő Junctiont hozta el Budapestre.

Critical App Challenge Hungary bár Magyarország-specifikus, mégis nemzetközi verseny, amelyre bárki jelentkezhet, az alkalmazásnak azonban magyar nyelven és a hazai igényekre szabva is működnie kell. A Tactilon Dabat egy LTE okostelefon és egy TETRA rádió egy eszközben. Szélessávú kapcsolatra alapuló alkalmazások futtatására képes, ám az adatkapcsolat teljesen biztonságos, így megfelel a készenléti szervek kritikus biztonsági előírásainak.

A megmérettetésen az Airbus DS SLC meglévő beszállítói és független cégek, akár egyetemisták és a startupok is indulhatnak, külön-külön kategóriában. A fejlesztői versenyre április 22-ig lehet jelentkezni a megvalósítani kívánt alkalmazás koncepciójával. A nevezési határidőt követően egy előselejtező során választják ki azt az 5-5 csapatot, akik részt vehetnek a döntőn, egy 24 órás hackathon. A fejlesztői versenyeken megszokott gyakorlattól eltérően 1500-1500 dollárban részesülnek csapatonként.

A hackathon kategóriagyőztesei lehetőséget kapnak arra, hogy az Airbus DS SLC szakemberei támogatásával piacra vihessék az ötletüket. Az Airbus DS SLC a döntőt megelőzően üzleti, szakmai és technológiai mentorációt is biztosít a kiválasztott fejlesztői csapatoknak. Ennek keretében az Airbus DS SLC ingyenes hozzáférést nyújt azokhoz a fejlesztői eszközökhöz, amelyekkel a Tactilon Dabat készülékekre lehet alkalmazásokat fejleszteni.

„A Critical App Challenge célja, hogy a kreativitás találkozzon az Airbus DS SLC modern, titkosított kommunikációs platformjával, és ezáltal hasznos alkalmazásokat biztosítsunk a készenléti szerveknek. Azzal, hogy lehetőséget adunk a legjobb ötletek megvalósítására, támogatjuk partnereinket, a hazai készenléti szerveket, amelyek Magyarország polgárait szolgálják” – mondta Fáy András, az Airbus DS SLC Magyarországi Fióktelepének cégvezetője.

Forrás: jovogyara.hu

Szép csendben felépíti a jövő mintaállamát egy apró európai ország

Képzeld el, hogy iskolába szeretnéd küldeni a gyerekedet és egy fillért sem kell költeni tankönyvekre, mert minden tananyag elérhető online. Vagy azt, hogy külföldön megbetegszel, és az orvos egy kattintással lehívja az otthoni kórtörténeted. Vagy azt, hogy egy állami mesterséges intelligencia elkészíti helyetted a céged könyvelését és intézi az adózást is. Mindez hamarosan valóság lesz Észtország lakosságának; egy alig 1,3 milliós országnak, ahol már évek óta online szavaznak, blockchainen üzemeltetik a kormányzati infrastruktúra egy részét és egységesített, digitális személyazonosítóval is rendelkeznek az állampolgárok. Bő két évtized alatt Európa, sőt talán a világ egyik legjobban digitalizált országává vált Észtország, megnéztük, milyen újításokra készülnek.

A világ legfejlettebb digitális országa

1997-ben lépett Észtország a digitalizáció rögös útjára, első lépésük az e-közigazgatás bevezetése volt – ma már az észtországi közügyek 99%-a intézhető online. Az átalakulás kezdetekor az észt állampolgárok jelentős részének még csak internet-hozzáférése sem volt.

Az egyik legfontosabb lépés a digitális személyi igazolvány bevezetése volt 2002-ben, mellyel ma már az ország 1,3 millió állampolgára közül szinte mindenki rendelkezik. Az igazolvány egy 2048 bites chipet hordoz, melyet beszkennelve sokkal hatékonyabban lehet egy magánszemélyt azonosítani, illetve a fontosabb adatait digitálisan beolvasni, mint egy hagyományos igazolvánnyal. 

Mivel minden észt állampolgár rendelkezik egyedi digitális azonosítóval, 2005-ben már a választásokon is lehetett szavazni online, 3 perc alatt bárki, aki arra jogosult, azóta szavazni tud az interneten.

Észtország egyébként már 2012-ben – jóval a bitcoinhype kezdete előtt -, számos területen, élesben is alkalmazni kezdte a blockchaint, nemcsak a közigazgatás területén, de a közegészségügyben, a kereskedelemben és a jogban is.

A blockchainnel való kísérletezés és a kiberbiztonság rohamos fejlesztése 2008-ban kezdődött, miután 2007-ben az ország masszív kibertámadási hullám alá került; Oroszországhoz köthető hackerek gyakorlatilag heteken át megbénították a balti ország banki és kormányzati infrastruktúráját, miután az ország orosz kisebbsége tüntetni kezdett, amiért az észt kormány egy szovjet katonának állított bronzszobrot elszállíttatott. 

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy ennek a szobornak köszönhető, hogy Észtország mára a világ egyik legjobban digitalizált országává vált. Fotó: Shutterstock

Az eset a mai napig élénken él az észt köztudatban, éppen ezért rengeteget fejlesztett kiberbiztonsági rendszerén a balti ország, ma már olyannyira fejlett megoldásokat alkalmaznak, hogy a NATO kiberbiztonsági ügynöksége is itt működik és számos kiberbiztonsági vállalatnak adnak tanácsot.

Az ország a világon egyedülállóan digitális lakcímet is felajánl külföldieknek, melynek segítségével hozzáférést nyernek a balti ország állami, digitális ökoszisztémájához. Ennek segítségével bárki céget alapíthat az EU-n belül minimális költséggel és akár globális szolgáltatóvá is válhat.
A digitális lakcímigénylések 94%-át egyébként jóváhagyják, az igénylőknek mindössze be kell fizetniük 100 eurót, küldeni egy fotót és egy ujjlenyomatot. Ezután kapnak egy azonosítókártyát, egy kriptografikus kulcsot és egy PIN-kódot, mellyel hozzáférhetnek az észt digitális infrastruktúrához.


Nincs megállás

Az észt államnak kitűzött célja, hogy amit csak lehet, digitalizáljon az országban a következő években. Többek közt olyan áttöréseket kívánnak elsajátítani, mint:

  • Adatnagykövetség: Észtország biztosítani akarja e-közigazgatásának és digitális infrastruktúrájának működését arra az esetre is, ha komoly krízisbe kerül az ország (pl. hackertámadás, áramkimaradás), ezért kitalálták, hogy az országon kívül működő “adatnagykövetséget” hoznak létre Luxemburgban. Az ötletet az észt parlament már jóváhagyta, de egyelőre még csak pilot szinten működik.
  • Okosközlekedés: 2017 óta bárki legálisan tesztelhet önvezető autókat Észtországban, a balti ország kormányának nyílt célja, hogy a szállítás jelentős részét hosszú távon automatizálják.
  • Automatikus e-adminisztráció: a Reporting 3.0 néven futó projekt célja, hogy teljesen automatizálja a cégek jelentéstételi kötelezettségeit az ország felügyeleti és adminisztrációs szervei felé. Ennek első lépéseként 2020-ra teljesen új online adó- és vámügyi online felületet hoz létre az ország, amely segítségével az adóügyek intézéséhez szükséges adatok automatikusan a hivatal feldolgozórendszerébe kerülnek, ha a cégek a szükséges adatokhoz való hozzáférésre engedélyt adnak.
  • Nemzetközi adatmegosztás: Észtország először Finnországgal kötött adatmegosztási megállapodást, céljuk, hogy legalább az EU-n belül gyorsan és hatékonyan lehessen (az ügyfél beleegyezésével) adatokat megosztani – vagyis például egy helyi doktor is könnyen hozzáférhessen egy külföldi páciens kórtörténetéhez.
  • Egészségügy 4.0: az említett adatmegosztáson kívül Észtország olyan egészségügyi megoldásokat szeretne fejleszteni, melyek segítségével a páciensek akár otthon, egyedült is tudják kezelni bizonyos egészségügyi problémáikat. Ezen kívül a mesterséges intelligencia segítségét is igénybe vennék, hogy a betegségek feltérképezését és kezelését megkönnyítsék.
Szép csendben felépíti a jövő mintaállamát egy apró európai ország

Fotó: Shutterstock

  • Az oktatás digitális átalakítása: Észtország minden oktatási anyagot digitalizálni szeretne, és nyilvánosan elérhetővé tenné egy “e-iskolatáska” segítségével 2020-ra.
  • Ipar 4.0: Észtországban folyamatosan zajlik a valós idejű gyártásra való átállás; Tallinnban például a SimFactory nevű vállalat elektronikai cégeknek segít a gyártás valós idejű ellenőrzésére és menedzselésére való átállás támogatásában.

A balti állam célja egyébként az is, hogy 2025-ig legalább 10 millió digitális lakója legyen – a teljes lakosságának közel nyolcszorosa.

Itt az európai Szilícium-völgy?

Észtország hivatalos adatok szerint már most is GDP-jének 2%-át spórolja meg csak a digitális ügyintézésnek köszönhetően. Hosszú távon viszont az észtek célja, hogy az EU Szilícium-völgyévé váljanak, mivel ehhez hasonló központ jelenleg nincs az egységes piacon (különösen, ha egyszer a britek távoznak az EU-ból). Ezt az elképzelést hivatott szolgálni többek közt a digitális rezidencia ötlete is, amely vonzóvá teszi Észtországot az innovátorok számára.

A digitalizációs törekvések már beérni látszanak: az információs technológiai cégek jelenleg az észt GDP 7%-át adják.

Olyan startupok nőttek ki Észtországból, mint a Skype, a Transferwise vagy éppen a Taxify. Ezek közt több unikornis – vagyis legalább egymilliárd dollár értékeltségű, nyereséges vállalat – is van, például a Taxify / Bolt vagy a Transferwise. Az ilyen cégek rengeteg tőkét vonzanak a balti országba. 

Szép csendben felépíti a jövő mintaállamát egy apró európai ország

Az észt startupokat célzó kockázati tőke egyébként rohamosan növekszik: tavaly 328 millió dollárt zsebeltek be az észt startupok, ami a 2016-os érték több mint háromszorosa. 

Szép csendben felépíti a jövő mintaállamát egy apró európai ország

A startupok szaporodása persze az államnak is jó: csak az innovatív vállalatok munkabérekre kifizetett adóterheiből származó bevétel évente 25% körül növekszik. 

Szép csendben felépíti a jövő mintaállamát egy apró európai ország

Okostelefon, okosinfrastruktúra, okosgyár

Észtország célja, hogy a fejlett informatikai infrastruktúrát egyebek mellett a gyártás automatizálására és digitalizálására, az Ipar 4.0 megoldások bevezetésére használja.

A balti ország a robotika egyik korai úttörője volt, aztán az olyan cégek, mint a Proekspert vagy a Tieto globális vállalatmenedzsment-rendszerüket is itt kezdték el fejleszteni. Ehhez a fent felsorolt digitális támogatóeszközökön felül olyan infrastruktúrát biztosítanak, mint mint az 5G-hálózat, illetve blockchain vagy big data alapú megoldások.

Ipar 4.0: a gyártás digitalizációja

Az Ipar 4.0 a vízszintes és függőleges értéklánc digitalizációja, automatizációja és az olyan módszertani elvek elsajátítása a gyártásban, mint a dolgok internete (IoT) vagy az “okosgyár.” Ez lényegében azt jelenti, hogy a lehető legtöbb gyártáshoz kapcsolódó eszközt digitalizálni kell (pl. adminisztratív papírokat, leírásokat, ütemtervet), a teljesítményértékelésnek és ellenőrzésnek is digitálisan kell zajlania, ami csak úgy lehetséges, ha minden gyártáshoz használt eszköz folyamatosan, automatikusan, valós időben adatokat szolgáltat egy ellenőrzőközpontnak. A hálóban résztvevő eszközök pedig egymással is kommunikálni tudnak, így biztosítván a gyártási folyamatok különféle lépéseinek összehangolását. Az “okosgyár” ideális esetben teljesen automatizált.

Észtországban már most is működnek okosgyárak: az Ericsson például X-Factory néven működtet ilyen intézményeket, ennek digitális ága a balti országban található.

Az Ericsson egyébként saját számítása szerint Észtország exportjának körülbelül 10%-át adja.

Többek közt az Ipar 4.0 megoldásoknak köszönhető az is, hogy Észtország gyártási kapacitása 4%-ot nőtt a tavalyi évben, különösen a műszaki és informatikai cikkek előállítása pörgött fel. 

Szép csendben felépíti a jövő mintaállamát egy apró európai ország

Fotó: Shutterstock

Felhasznált források: Invest in Estonia (123), e-Estonia (12), BBCERR.eeEstonian WorldRaconteurVenture BeatDW.com, Startupestonia.ee (12), EAS.eeEricsson.

Forrás: portfolio.hu

Hol a legolcsóbb a mobilnet?

Annyi biztos, hogy nem nálunk, ahol nagyjából ugyanannyit kell fizetni 1 gigabájtnyi mobil adatforgalomért, mint az Egyesült Királyságban.

A cable.co.uk oldalain folyamatosan megtalálhatók azok az átfogó, gyakorlatilag a világ minden országára kiterjedő statisztikák, amelyek alapján jól összevethető az adatforgalmi szolgáltatások elérhetősége, ára vagy sebessége az egyes régiókban. A tarifákat egy marék szolgáltató legmagasabb, átlagos és legalacsonyabb árainak vizsgálatával állapítják meg, és az adatok merítése is olyan időtartományban mozog, hogy az egyes tételek egymáshoz mérhetők legyenek. Legutóbb a szélessávú előfizetések kapcsán idéztük a Cable listáját, most pedig a mobilnetes statisztika frissítésébe futottunk bele a brit ár-összehasonlító lapon.

Az értelmezést segíti, hogy az 1 gigabájtnyi mobil adatforgalomra vetített díjakat dollárra is átváltják, bár ezt a helyi vásárlóerő szerint már nem súlyozzák. Így legfeljebb azon lehet csodálkozni vagy szörnyülködni, hogy a saját magyarországi büdzsénkből mennyit netezhetnénk Uruguayban vagy Szamoán. A Cable a mostani összeállításhoz 6313 előfizetési csomagon rágta át magát a Föld 230 országából, amelyek közül nominálisan Indiában a legolcsóbb és Zimbabwéban a legdrágább a mobil adatforgalom: előbbi esetében 26 dollárcentet, utóbbinál több mint 75 dollárt kell átlagosan fizetni 1 gigabájtért.

A különbségek azonban nem csak globális viszonylatban zavarba ejtőek, például Európán belül is hatalmas eltérések tapasztalhatók. Ez igaz a svájci 20,22 dolláros és az ukrán 51 centes árszintre is, de a tarifák az Európai Unión belül sem nevezhetők egyenletesnek. A legolcsóbb hely ilyen viszonylatban Finnország 1,16 dollárral, míg Görögországban ugyanaz az 1 gigabájtos adatforgalom 32,71 dollárba kerül. Ez a két ország persze sok tekintetben távol esik egymástól, de a jobban megfeleltethető Olaszország és Németország között is elég nagy az eltérés a maguk 1,73 és 7 dolláros díjaival.

Nincs mivel dicsekednünk, de nem is panaszkodhatunk

Magyarország a Cable 230-as nemzetközi listáján a 135. helyet foglalja el 6,56 dollárral, amit a tavaly november végi árfolyamon rendeltek a majdnem 1850 forintos átlagos árhoz. Nálunk összesen 18 féle csomagot vizsgáltak, amelyek közül a legolcsóbb már 426 forintért (másfél dollárért) biztosította a gigabájtos egységet, míg a  legdrágább 3090 forintért (közel 11 dollárért) szolgáltatta ugyanazt a mennyiséget. Mindezt nyilván az elérhetőség vagy a kapcsolatok sebessége mentén is érdekes lenne súlyozni, de az adott mennyiségű adatforgalmat ettől függetlenül ki kell fizetni a szolgáltatónak.

A hazai átlagár egyébként majdnem pontosan megfelel az Egyesült Királyságban jegyzett átlagárral (ők közvetlenül utánunk, a 136. helyen szerepelnek), azonban arrafelé mindkét irányba nagyobb a szórás: a gigabájtnyi forgalomért 20 dollárcentnek és 57 dollárnak megfelelő fontot is elkérhetnek, ez pedig véleményessé teszi, hogy az átlagos ár kiszámításának mennyi gyakorlati jelentősége van.

A kelet-európai régióról szólva a Cable kiemeli, hogy a térség jó hálózati infrastruktúrája miatt az itteni országok a mezőny kevésbé drága felében foglalnak helyet, bár a legolcsóbbak közé egyikük sem tartozik. A legelőkelőbb helyen Lengyelország (1,32 dollár), Románia (1,89 dollár) és Szlovénia (2,21 dollár) állnak, míg Magyarország mögött csak Bulgária (7,15 dollár) és az ismert gazdasági problémákkal küzdő görögök vannak, ahol amúgy egész Európában a legdrágább a mobil netezés.

Az anyag négy olyan jellemzőt határoz meg, amelynek alapján az egyes országok tipizálhatók, és amelyek nagyban meghatározzák a tarifák nominális értékét. Az első a már említett és a Magyarországot magában foglaló kelet-európai térségre is jellemző kiváló hálózati infrastruktúra, amelynek nyomán az előfizetések már régen túlléptek a néhány gigabájtos forgalmi kereteken, így fajlagosan nyilván kevesebbre jönnek ki az egyetlen gigabájtnyi adatkapcsolatra számított díjak. Egy másik szempont a vezetékes infrastruktúra (kábeles internet) fejletlensége, ez ugyanis sokkal nagyobb jelentőséget ad a mobil kapcsolatnak, így a piacon is nagyobb a verseny az előfizetőkért, ami lenyomja az árakat.

Ugyanígy igaz, hogy azokon a helyeken, ahol jó a mobil adatkapcsolati lefedettség és a felhasználás is széleskörű, de az infrastruktúra fejlettsége és kapacitása nem kielégítő, a napi forgalom megabájtokban mérhető és gyakran időkorláthoz is van kötve. Emiatt maguk a SIM kártyák olcsók, de a mobilnet gigabájtokra számított díjazása nagyon magas lesz. A fejlett (gazdag) országokban viszont éppen a fizetőképesség drágítja a mobilnetet, amihez a hálózatok nagyon magas fenntartási költségei is hozzájárulnak. Nem ritka, hogy az ilyen országokban az infrastruktúra sem a lehető legmagasabb színvonalú, és szóba sem jönnek a messze átlag felett limitált vagy akár korlátlan csomagok – erre a Cable látványos példának hozza fel Németországot és az Egyesült Királyságot.

Forrás: bitport.hu

Bográcsnak néz ki, mikrónak hívják, 200 magyar mérnök fejleszti, mi az?

Annyit azért segítek, hogy Barcelonában mutatták be, és a konyhához semmi köze nincs, a távközléshez viszont annál több.

Egy rövid ideig Alaszkában dolgoztam hálózati berendezések telepítésén, és ott az eldugott, alig pár száz lakosú falvakba nem húzzák ki az optikát, mert nagyon drága lenne. Általában mikrohullámmal építik ki a kapcsolatot.

– mesélte Bárd Miklós, az Ericsson mérnöke Barcelonában a mobilkongresszuson. A svéd távközlési gyártó standján mutatja meg az érdeklődőknek, hogy mit hozott össze kétszáz mérnök Budapesten: egy magas frekvencián működő mikrohullámú rádiós berendezést, amellyel akár 22 Gbps átviteli sebesség is elérhető. 

Szükség is van Alaszkában a gyors internetelérésre, mert nincs mindenhol háziorvos. Egészségközpontok vannak, ahol a páciens maga végzi el a diagnosztikát, miközben a városban dolgozó orvos távkapcsolaton nézi az értékeket, és az alapján mondja el, hogy mi lehet a baj.

A személyes történet mindjárt más megvilágításba helyezi a két pulttal odébb látható egészségügyi demót, amelyben az ultrahangos műszert kezelő férfi – aki nem képzett orvos –  haptikus kesztyűt visel, és a távolban dolgozó orvos egy joystick segítségével irányítja a kezét, hogy merre mozgassa el a műszert. Ezt a világhírű brit orvosi egyetem, a King’s College kutatóival közösen fejlesztették ki, és a svédek nagyon büszkék az ehhez hasonló együttműködéseikre.

KISZÁMOLTÁK, HOGY MAGYARORSZÁGON EDDIG 13 000 MILLIÓ FORINTOT KÖLTÖTTEK EL AZ EGYETEMEINKEN.

De most térjünk rá a címben szereplő eszközre, amely így néz ki:

IMG 20190227 173802

Most már ismerős? Ilyeneket láthatunk háztetőkön, távközlési tornyokon, és mikrohullámon továbbítják az adatokat.

Abban a demóban, amit a magyarok raktak össze, az a változat egyszerre kétféle frekvencián működik, a 80 GHz-es sávban jut neki egy komolyabb 2000 MHz szélességű csatorna, amelyen 2×10 Gbps sebességű átviteli kapcsolatot lehet kiépíteni, 3-4 kilométeres távolságot áthidalva. Ezzel csak egy gond van: nagyon érzékeny az esőre, és nagyobb vihar esetén megszakadhat a kapcsolat.

Ezért párosították egy alacsonyabb, 18 GHz-es frekvenciasávban működő, de csak 112 MHz széles csatornával, hogy kedvezőtlen időjárásban is átmenjen legalább 2×1,25 Gbps, és ne álljon meg az élet. A két frekvencia párosítása nemcsak időjárásálló, de az áthidalt távolság is 6-8 kilométerre növelhető, és megoldható vele a vidéki települések közti kapcsolat.

A precizitás a lényeg az antenna kialakításánál – mondta Bárd Miklós, hozzátéve, hogy sokan már temették volna a mikrót, és hitetlenkedtek, hogy a sebessége és a késleltetése az optikáéval vetekszik.    

Vannak a mikrohullámnak olyan üzleti felhasználói körei, amelyek elsőre meglepők lehetnek. Az áramszolgáltatók például mikrohullámon előzik meg a vezetéken haladó áramot, amikor túltermelés van, és közbe kell avatkozni, nehogy a kábel másik végén eszközök menjenek tönkre. A brókerek pedig arra használják, hogy ezredmásodperceket nyerjenek, és megelőzzék a többi kereskedőt.

Forrás: index.hu