“Címzetes egyetemi docens” cím adományozása Antók Péter részére

Antók Péter Címzetes egyetemi docens diploma

Örömmel értesültünk, hogy a 2020. évi Pedagógusnap alkalmából – az Óbudai Egyetemen végzett kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréseként – az egyetem Szenátusa “Címzetes egyetemi docens” címet adományozott Antók Péternek, melyhez szívből gratulálunk.

Antók Péter Címzetes egyetemi docens diploma

Antók Péter a Címzetes egyetemi docens Oklevelet az egyetem nyilvános ünnepségén, az eddigi lelkiismeretes munkáját megköszönve személyesen vehette át Prof. Dr. Kovács Levente rektortól.

Rekord sebességű adatátvitel fény segítségével

Svájci tudósok létrehoztak egy új technológiát, amellyel akár a 100 gigabit per szekundumos adatátviteli sebesség elérése sem ütközik különösebb akadályokba.

Zürich egyike azon városoknak, amely a nagysebességű internetszolgáltatásokhoz száloptikai hálózatokat alkalmaz. A nemrég megkezdett évtized végére ezen rendszerek fejlődése saját korlátaik miatt megrekedhet.

Svájci tudósok szerencsére most létrehoztak egy csipet, amely az adatátvitel területén forradalmat idézhet elő. Az áttörés lényege, hogy először sikerült az elektronikus és a fény alapú elemeket egyazon lapkára integrálni. Eddig ezeket az elemeket különálló csipekre lehetett csak telepíteni, és csak vezetékekkel lehetett összekötni őket. A kutatók szerint a jelenlegi szeparált megoldással az elektronikus jelek fényjelekké történő konverziója közben a jelminőség jelentősen romlik.

Forrás: ETH Zurich/Nature Electronics

Az „összeköltöztetéshez” a kutatók fotonika helyett a plazmonikához fordultak. A plazmonika segítségével a fényhullámokat a fény hullámhosszánál sokkal kisebb struktúrákká tudták összepréselni. Minthogy a plazmonikus chipek az elektronikus lapkáknál kisebbek, ilyen módon kompaktabb, fotonikus, és elektronikus réteggel egyaránt rendelkező, monolit csipeket tudtak létrehozni.

Az új lapkával 100 gigabit per szekundumos adatátviteli sebességet sikerült elérni, ami rekordnak számít.

Forrás: gyartastrend

Miért köszönünk hallóval a telefonba?

Magától értetődő dolog, hogy ha az ember felveszi a telefont, úgy fog beleköszönni, hogy halló – vagy legalábbis nem fog meglepődni, ha a vonal másik végéről ezt a szót hallja. Magyar füllel még logikusnak is tűnik, hogy hallózunk,  mert hát benne van, hogy hall, meg hasonlít arra, hogy hallom, de valójában egészen máshonnan eredeztethető, az elterjedését pedig Thomas Edisonnak kell megköszönni.

Bell kontra Edison

Az egész történet 1876-ban kezdődött, amikor Alexander Graham Bell megépítette az első rendesen használható telefont, két évvel később pedig az akkoriban Thomas Edisonnal dolgozó Puskás Tivadar ötlete alapján a connecticuti New Havenben az első kereskedelmi telefonközpont is létrejött. Ezt aztán több másik követte – az első budapesti telefonközpontot például 1881. május 1-jén helyezték üzembe –, a technológia terjedésével pedig felmerült a kérdés, hogy mit kéne mondani a telefonba, hogy kiderüljön, létrejött-e a hívás.

Alexander Graham Bell

Alexander Graham BellFotó: Historical / Getty Images Hungary

Bellnek erről volt saját elképzelése, és azóta is sajnálhatjuk, hogy a kezdeti lelkesedés ellenére végül nem ez maradt meg a köztudatban, ugyanis a telefon atyja a tengerészektől kölcsönvett 

Ahoyt, illetve egészen pontosan az ebből eredő ahoy-hoyt támogatta.


Ennél voltak bonyolultabb változatok is, de akkoriban annyira zajos volt a telefonos kommunikáció, hogy még a rövid kifejezéseket is csak üvöltve lehetett áterőszakolni a vonal túlsó végére. Ennek fényében nem meglepő, hogy eleinte lelkes kalózokhoz hasonlóan ahoyozott az a néhány ember, akinek volt telefonja.

Az ahoy amúgy azért is logikus volt, mert számos bizonyítéka van annak, hogy a közbeszédben is használták köszönésként. Már a 14. században is használták a szó elődjének számító “hoy!” kifejezést az állatok terelésénél, eredetét tekintve pedig

  • vannak, akik szerint a holland “hoi” szóból ered, ami nagyjából annyit tesz, hogy helló,
  • mások arra esküsznek, hogy a cseh “ahoj”, vagyis “szia” volt a szó atyja,
  • megint mások szerint meg az óészaki nyelv “heill” szavának alakulása vezetett idáig.

Ez persze a téma szempontjából kevésbé fontos, az ahoy ugyanis hamar kikopott a legtöbb angol nyelvet beszélő országban, miután Edison 1877-ben írt egy levelet a pittsburghi Központi Körzeti és Nyomtatott Távirati Társaság elnökének. A feltaláló ebben elsőként javasolta a “hello” szót a beköszönéshez, mert szerinte ezt 10-20 láb távolságból is hallani lehet.

Edison ezzel egy csapásra tönkretette a kalózos álmot – később meg mondjuk évtizedekre vetette vissza az elektromosság fejlődését, úgyhogy végülis nem ez volt a legrosszabb dolog, amit csinált –, mert a hello nagyon hamar elterjedt. Sokan magát a szó megalkotását is Edisonnak tulajdonítják, de még köszönésként sem ő volt az első, aki alkalmazta.

Ebben a formában először a The Sketches and Eccentricities of Col. Davey Crockett című 1833-as műben jelent meg, a korabeli irodalom alapján pedig az is kijelenthető, hogy az 1860-as években a hello már népszerű köszönés volt. Az ahoyhoz hasonlóan egyébként a hello eredete sem teljesen tiszta:

  • a legtöbb etimológus szerint az angol “hullo” vagy “hallo” szóból származhat, melyeknek közös elődje volt a “hollo” kifejezés, amit arra használtak, hogy valamire felhívják a figyelmet,
  • de van egy kevésbé népszerű elmélet is, mely szerint az óangol “hál béo þu” kifejezésből eredhet, ami lényegében azt jelenti, hogy jó egészséget.

Az ahoy-hoy egyébként nem tűnt el teljesen, sőt, az elmúlt pár évtizedben megint népszerűbb lett, mert a Simpson családból ismert Mr. Burns konzekvensen így veszi fel a telefont.

Hallod?

A magyar köztudatban él egy ettől egészen eltérő, Puskás Tivadarra felhúzott elmélet is, ami szerint a magyarban használatos “halló” és az angolban használt “hello” is a “hallani” igéből származnak. Ennek a teóriának több változata van, de a legtöbb megegyezik abban, hogy a magyar feltaláló által használt “hallom” szó tetszett meg Edisonnak, és így terjedt el végül a halló.

Ez ugyanakkor annak fényében nem tűnik valószínűnek, hogy a “hallom” esetében a szó első szótagjára kerül a hangsúly, míg a hallónál pont a szó végét nyújtja el az ember, így gyakorlatilag lehetetlen élő szóban összekeverni őket.

A félreértés valószínűleg abból ered, hogy Magyarországon a telefon megjelenésével szinte azonnal kizárólagossá vált az egyébként a németektől átvett “halló”, és a “hallani” igéhez való hasonlóság rá is segített az elterjedésére. Ennek ellenére több mint valószínű, hogy a halló a német nyelven keresztül az angol hellóból érkezett a magyar nyelvbe.

Forrás: Ma is tanultam valamit