Az e-kommunikáció kultúrája

Buzás Ottó (szerk.): Az e-kommunikáció kultúrája

Az e-kommunikáció kultúrája

Nagy vállalkozásba fogtak Buzás Ottó és szerzőtársai, amikor megjelentették az elektronikus kommunikációval foglalkozó művüket, mely átfogó képet nyújt e szerteágazó és a mai rohanó világunkban különlegesen gyorsan változó tématerületről. A könyv kilenc fő fejezetből áll.

Az első, bevezető fejezet az emberi kommunikáció történetét vázolja fel, bemutatja az információs társadalom kialakulásához vezető utat, annak nemcsak műszaki, hanem történelmi, kulturális aspektusait is.

A második fejezet a Számítástechnikai kultúra címet viseli. Ennek keretében megismerkedhetünk a mai, korszerű számítástechnika felé az évszázadok alatt tett lépésekkel, többek között a számolást segítő táblákkal, mechanikus számológépekkel, lyukkártyás adatfeldolgozó eszközökkel, illetve a matematikai logika kialakulásával, ezt követően pedig a digitális számítógépek négy generációjának történetével. Amellett, hogy a fejezet ezen része érdekes számítógép-történeti áttekintést nyújt, olvashatunk a számítógépek belső felépítéséről, az építőelemeinek fejlődéséről és működéséről is.

A harmadik fejezet segítségével bepillantást nyerhetünk az informatika történetébe. A „szokásos” történeti áttekintést követően megismerhetjük a legfontosabb programozási nyelveket, programozási módszereket és operációs rendszereket, a számítógéphálózatok és az internet kialakulását, működését, legfontosabb problémáit. Felvillannak az informatika gyakorlati alkalmazási területei (grafika, térinformatika, diagnosztika, hogy csak néhányat soroljunk fel), de ugyanakkor a számítógépes játékok kedvelői is sok érdekességet olvashatnak. A fejezetet – a kiadványszerkesztéshez kapcsolódóan – egy érdekes és ugyanakkor mélyreható nyomdászati összefoglaló zárja.

A negyedik fejezet a szórakoztató elektronikáé. Áttekintést kapunk a hangrögzítő és lejátszó készülékek fejlődéséről, a rádiózás és a rádióvevő-készülékek hőskoráról és a ma alkalmazott legkorszerűbb megoldásairól, az állókép- és mozgókép-rögzítés és -lejátszás történetének legfontosabb stációiról, illetve a mai korszerű készülékek, úgymint: digitális fényképezőgépek, videomagnók, DVD-lejátszók, LCD és plazmatévék működési elvéről. Információt szerezhetünk továbbá a kábeltévé és hifi-rendszerekről, valamint a jelátvitel legfontosabb fogalmairól, az átviteli lánc műszaki jellemzőiről, paramétereinek mérési elvéről.

Az ötödik fejezet, amely a majd ezer oldalas könyv jóval több mint egyharmadát adja, a vezetékes (helyhez kötött) elektronikus kommunikáció rejtelmeibe vezeti be az olvasót. Megismerkedhetünk a rádiótávközléstől a távbeszélő- és ISDN hálózatokon át az internet fejlődési fázisaival, működésével, és azokkal a készülékekkel, amelyekkel a szolgáltatásokat igénybe vehetjük. E fejezet esetén még a legfontosabb címszavak felsorolása is meghaladná e könyvismertető lehetőségeit, így csak néhány kiragadott példa megemlítésére van mód: távközlési szervezetek, analóg és digitális hangátvitel, műholdas távközlés, azonosító-gazdálkodás, tárcsázási eljárások a világ különböző országaiban, szövegfelolvasó rendszerek működése, központok méretezése, telefonálási illemkódex, de még a bélyegek kedvelőinek is jut egy-két csemege.

A vezetékes után a hatodik fejezet természetesen a mobil e-kommunikációval foglalkozik. Bemutatja a kezdeteket, valamint a ma használt világméretű mobil távközlő rendszert (GSM), az általános csomagkapcsolt rádiós szolgáltatást (GPRS) és az univerzális mobil távközlési rendszert (UMTS). Ugyanakkor ismerteti a mobilkészülékek legfontosabb tulajdonságait, szolgáltatásait, de kitér a díjazás, a díjcsomagok legfontosabb jellemzőire, a mobilszám-hordozásra és a mobilhálózatokban alkalmazott tárcsázási eljárások bemutatására is. A fejezet másik részében a „különleges” mobilkommunikációs megoldásokkal találkozunk, a műholdas tengeri távközléssel (INMARSAT) és helymeghatározással (GPS), a kistávolságú, kábelnélküli adatátvitellel (bluetooth), a földfelszíni nyalábolt rádiós (TETRA) hálózatokkal és a személyhívó rendszerekkel.

A hetedik fejezet két részből áll. Az első rész a távközlés-politikával foglalkozik, bemutatja a távközlési monopóliumok kialakulását, majd a monopolhelyzet megszüntetésére tett liberalizációs, illetve a túlzott állami beavatkozás csökkentésére tett deregulációs lépéseket világszerte és Magyarországon. A fejezet második részében a távközlési infrastruktúrának a gazdasági fejlődésre gyakorolt hatásait követhetjük nyomon számtalan táblázat és grafikon segítségével.

Egy e-kommunikációs körkép nem lehet teljes a távközlés és az informatika magyarországi oktatási műhelyeinek a bemutatása nélkül. Erre vállalkozik a nyolcadik fejezet. Itt megtalálhatjuk mindazokat az intézményeket, amelyek Magyarországon középszintű, főiskolai vagy egyetemi szintű szakirányú képzést folytatnak.

A Buzás Ottó szerkesztette Az e-kommunikáció kultúrája nem szakkönyv. Nem szakkönyv abban az értelemben, hogy elolvasása után nem fogunk tudni egy központot méretezni, egy programot megírni, vagy éppen antenna jel–zaj viszonyt mérni. Ez a könyv nem is e céllal íródott. A könyv íróinak célja az volt, hogy átfogó képet adjanak a szélesen vett elektronikus kommunikáció minden területéről, hogy a könyv segítségével a témában kevésbé járatosak is megismerjék a korszerű technológiákat, azok használatát és az azokkal kapcsolatos legfontosabb fogalmakat. Ez a könyv folytatja a Simonyi Károly professzor A fizika kultúrtörténete című munkájával megteremtett hagyományokat, felvállalja a népszerű Mindentudás Egyeteme sorozathoz hasonlóan az ismeretterjesztés feladatát. De a szakemberek számára is tartogat jó néhány érdekességet, sőt foglalkozik az e-kommunikációnak a gazdaságra és a társadalomra gyakorolt hatásaival is. A könyv ugyanakkor szórakoztató is, erről a számos, a témához kapcsolódó karikatúra, humoreszk és novellarészlet gondoskodik, ám emellett a többnyire a fejezetek végén található kronológiai jegyzék, fogalommagyarázat, a szövegben előforduló rengeteg táblázat és grafikon, illetve a kötetet záró angol–magyar szakszótár és rövidítésjegyzék miatt lexikonként is használható, sőt kommunikációs ki kicsoda kiadványként is megállja a helyét.

A mű rendelkezik a jó krimik legfőbb erényével: nem lehet letenni. Bízvást kijelenthetjük, hogy nem hiányozhat az e témával foglalkozó szakemberek és az e téma iránt érdeklődő laikusok könyvespolcáról sem. (Buzás Ottó (szerk.): Az e-kommunikáció kultúrája. NestPress Nyomda, 2006, 976 p., ISBN 963 0666 0388 8)

Forrás: matud.iif.hu